Gyermekágy
A várandósság kilenc hónapja lélektani értelemben a megnyílás, a tudatállapot módosulásának az időszaka, ennek a csúcspontja a szülés. A gyermekágyi időszak alatt történik a lelki visszazáródás. Ez a ráhangolódás, az anya és az újszülött közötti kötődés megerősödésének ideje is.
Régen a közösségnek még volt tudása erről. Úgy viszonyultak a gyermekágyas nőhöz, mint aki esendő állapotban van. Előkészítették a Boldogasszony ágyát, ahol pihent az anya és a gyermek. Nem kellett főznie, házimunkát végeznie és sosem hagyták egyedül. A hat hét leteltével az asszony kiszállt az ágyból, a baba pedig átkerült a bölcsőbe. Az ágy körüli fehér baldahinnal teremtették meg azt az intim légkört, amire ilyenkor az újdonsült anyának szüksége van. A függöny védte őt a vizslató tekintetek elől, hogy mit kezd a babájával, mikor az sírni kezd. Az újszülöttnek a szűrt fény és a megszűrt ingerek által próbálták a magzati léthez hasonló állapotot létrehozni.
Az anya a saját visszarendeződésével,
érzéseivel, babájával és a szoptatással foglalkozott, a közösség feladata volt
a róla való gondoskodás. Nem hagyták tartósan magára és biztosították a
tudattalanjával szembeni védelmet.
Az anya teste, lelke, tudattalanja még a
szülés után is nyitott állapotban van. Ezért szem előtt kell tartani, mikor
arról dönt a pár, hogy kit engednek közel, ki segít az anya körül. Ha lehetőség
van rá, olyan személyek vegyék körbe, akikkel jó a kapcsolata, akik jól tudják
őt szeretni, akikben megbízhat. Mindazoknak a jelenléte, akik feszültséget
okozhatnak, inkább csak rövid ideig legyenek jelen. Továbbra is fennáll a különös
érzékenység a külső hatásokra, egy-egy megjegyzés, arckifejezés
"beéghet" a lélekbe. A pozitív üzenetek támogatóak, de a kritikus
megjegyzések komoly sérüléseket okozhatnak.
Az első tizenkét hétben az anya különösen ki van élezve az újszülött igényeire, ezért jó, ha biztonságban érzi magát és a ráhangolódásról a külső körülmények nem vonják el a figyelmét. Az anya igényei a gyermekágy alatt ugyanazok, mint a babáéi. Ezért érdemes már a szülés előtt végiggondolni, hogy kik lesznek a falutok tagjai erre az időszakra. Miben és hogyan tud segíteni a család, a barátok, az ismerősök, a gyermekágyas dúla, a gyermekágyas segítő. Ki fog ebédet főzni, ellátni a háztartást (a komatál hagyományának felélesztése nagy segítség lehet), ki fog segíteni szoptatási kérdésekben, kivel beszélhet az anya a benne lévő nehéz érzésekről?
~ Gyermekágyas hetek néhány fontos kérdése:
Életben tudom-e tartani a gyermekem, tudom-e őt táplálni?
Meg tudom-e engedni magamnak, hogy pihenjek, hogy gyenge legyek?
Mikor én voltam újszülött, vajon hogyan gondoskodtak rólam a szüleim?
Meg tudom-e szeretni és a férjem fogja-e szeretni a megváltozott testem?
Hogyan érint, hogy ennyire beszűkült az életterem?
Hogyan tudok életben maradni ilyen kevés alvással?
Meg tudom-e fogalmazni, hogy mire van szükségem?
Tudok-e segítséget kérni és elfogadni?
Gondoskodom a gyermekágyas anyáról
Gyermekágyas látogatásaim alkalmával gondoskodom rólad, hogy gondoskodhass a babádról. Meghallgatlak, ringatom a picit, ameddig lezuhanyzol. Támogatlak a szoptatásban, ha jólesik, készítek egy gyógynövényes, illóolajos fürdőt. A szülés utáni hat hét arra szolgál, hogy regenerálódj, miközben megismered, akit a világra hoztál. Melletted leszek akkor is, ha nem alakul minden ideálisan. Ha valami meghaladja a kompetenciámat, akkor megfelelő szakemberhez irányítalak benneteket, aki átsegít titeket a kezdeti nehézségeken.
"Az indonéziai nők zöme nem hagyja el a család lakhelyét vagy tér vissza szokott teendőihez, amíg a csecsemő negyvenkét napos nem lesz. A kisbaba csak a negyvenkettedik napon kap nevet, amikor az egész falu részt vesz az ünnepségben, és mindenkit megvendégelnek." (Robin Lim)
Forrás: Perinatus Alapítvány, Andrek Andrea ~ Fotók: Gellén Gabriella és Kupcsik Dóra