Boldogok, akik sírnak

Az MPPPOT (Magyar Pre-és Perinatális Pszichológiai Orvostudományi Társaság) idei konferenciája a fájdalomról és annak menedzseléséről szólt. Nagyon erős volt mindkét nap programja, lenyűgöző, nagyon fontos témákkal és szakemberekkel. 

Engem most leginkább Molnár Judit Eszter klinikai szakpszichológus előadása (Boldogok, akik sírnak) érintett meg a sírás természetéről és azok ránk gyakorolt hatásáról. Ilyen szépen összegyűjtve, megfogalmazva még sosem hallottam. Hozok nektek belőle néhány gondolatot.

A csecsemő a születése után felsír, mert megérzi a világ sötétségét. (Hildegard)

A babák sírása a szeretet és gondoskodás keresése, vágy, hogy visszatérjenek az egységbe.
(A pityergő teve története c. film szépen ábrázolja az elválasztottságot és az egymásra találást)

A könny fertőtlenít, tisztára mos, oxitocint és endorfint termel, csökkenti a feszültséget. Az újszülötteknél a sírás a 6. héten a legintenzívebb, ekkor teljesedik ki és a 12. hétre csökken, ahogy vége az elsődleges anyai ráhangolódásnak. Ekkorra zárul igazán a test és lélek; mindketten megérkeznek. (A babák köldöke is ekkorra gyógyul be teljesen, ezzel voltak összekötve az édeni állapottal.)

A gyereksírás fájdalmat vált ki az emberben, ami akár tettlegességig is elmehet. Ha visszatérünk a középpontunkba ("hasközépi irgalom állapotába") előbb-utóbb a pici is meg fog nyugodni.

Ha nagyon sokat sír egy baba és sokáig erősen kapaszkodik az édesanyjába, lehet, hogy az ő meg nem élt fájdalmát sírja el. Ilyenkor érdemes terápiás segítséget is kérni, hogy a korábbi emlékek falai leomoljanak. 

"Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek." (Hegyi Beszéd, Mt 5,4)

Ha szeretettel gondoskodunk a gyermekágyas anyáról, lesz ereje, türelme megtartani a picit, amíg elsírja a könnyeit. 

*kép: Mária Jézussal, fatherbroom.com