Gyermekágy lezárás

Az előző bejegyzésem története szépen folytatódott. 

Mikor beléptem az ajtón már érződött, hogy mennyi változás történt az előző látogatás óta. Dolgozott belül, aminek kellett.

Az anya ereje teljében, mosolyogva ült a fotelben. Megérkezett a teste és a lelke is. Elővettük a félretett gyógynövényeket. Elmesélte, hogyan engedte el azt, hogy "nem érdemlem meg" és hogyan született meg a kényeztetésre és az ünnepre az "engedély". A szülés képei a helyükre kerültek, oldódott ami fájt, mert nem a terv szerint alakult. A vajúdáshoz vásárolt illóolajokat elajándékozta a barátnőknek, hátha nekik majd sikerül használni.

Elkészítettem a fürdőt, gyertyákat gyújtottunk, kiválasztotta az alkalomhoz illő zenét. Addig én vigyáztam a babára. Vele is megünnepeltük, hogy - bár nem a tervek szerint -, de szerencsésen a világra jött. 

Ha dolgozunk a szülésélményünk azon részeivel, amik nem úgy sikerültek, ahogy szerettük volna, felszabadulhatunk az örömre.