Gyermekágy

Emlékszem az első családra, akiknek gyermekágyas dúlaként beléptem az életébe. Nagyon szép kapcsolódás volt, örök emlék. Számomra természetes volt, hogy ezt csinálom ezért meglepett mikor visszajelezték, hogy milyen nehéz hivatást választottam. 

                                        Fotó: Monet Nicole Birthing Stories

Visszatekintve valóban figyelnem kell rá, hogy hosszú távon bírjam, az anyákkal együtt magamról is gondoskodjak, regenerálódjak. Ha a munkámra gondolok, mégis az ugrik be elsőnek, hogy szép, értékes és van értelme. Bár olykor nehéz. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy időnként megállok ünnepelni. 

Közel húsz család gyermekágyát kísértem eddig, van, ahol 6, van, ahol 12 hétig. Volt köztük első és második baba, hüvelyi szülés, programozott császármetszés, otthon szülés, lombik babák, ikrek, koraszülöttek. Legtöbb esetben szépen alakult minden, volt, hogy további segítséget kellett kérnünk. 

Minden szülés és minden gyermekágy más. Függ a szűk és távoli családdal való kapcsolattól, a generációkon átívelő mintáktól, a felkészültségtől, önismerettől, a segítő háló meglététől vagy hiányától és azoktól a dolgoktól, amikre nincs ráhatásunk vagy nem vagyunk tudatában. 
Mindegyik kapcsolódásban, segítésben más kap hangsúlyt: szoptatásban való támogatás, főzés, nagyobb gyerek szeretet tankjának feltöltése, matricababák ringatásában, altatásában osztozás, lelki támasz nyújtása. 

Átérzem milyen nagy döntés ebbe az intim térbe, az életetekbe beengedni valakit. Megtisztelve érzem magam és köszönöm minden családnak, édesanyának, babának, aki engem választ. Csodás embereket ismerhetek meg és nagyon sokat tanulok tőletek. 

Örömmel tölt el, hogy egyre többen mernek és tudnak segítséget kérni.