Megérkezni

Nem voltam aktív mostanában online, ezért is szép, hogy a Nemzetközi Dúlahéten születik ez a bejegyzés.

A fotót egy gyermekágyas látogatás reggelén, útközben készítettem. Utolsó perces megkeresés volt az iker fiúk érkezése előtt pár nappal. Ilyenkor nehezebb dolgom van. Nem ismerem olyan jól az édesanyát, de próbálom megérezni hogy milyen a lelke virágoskertje. Sikerült nagyon szép rózsaszín tulipánt találnom. Élet színűt. 🌷🌸🌷

Óvatosan lépek be, még nem ismerjük egymást, a férjjel nem is volt lehetőségem találkozni. Mégis olyan közvetlenül, lelkesen hozza megmutatni az egyik kisfiút, aki éppen nála alszik. Ameddig a felesége szoptatja a testvérét, mi együtt átöltöztetjük a picit. Csak hallgatom ahogyan beszél hozzá, elalélok. A két baba közül neki még nehezen megy a szopizás, aluszékonyabb. Az édesapja kéri, hogy majd olajjal masszírozzuk meg, mert hámlik a bőre. Ez segíthet is neki a megérkezésben. 

Átbeszéljük hogyan érdemes táplálkozni, energiát beosztani, segítséget kérni, szeretettel, tisztelettel határt húzni az olyan látogatók irányába, akik a saját feldolgozatlan történetük által nem jól segítenek. Mi az amit a szoptatásról hallottak és jó, és mi az ami rossz irányba vihet.

Az anyával és az egyik fiúcskával pótoljuk a meztelenül összebújós aranyórát, az aluszékonyabb babát segítettem az apának a lefejt tejjel megitatni. Örülök mikor már nélkülem is megy.

Mindenki szeretett volna benne maradni a pillanatban. Úgy döntöttek, hogy mind a négyen összebújnak a családi ágyban. Készítettem be köréjük enni és innivalót, hogy pótolják a nagy izgalomban elveszett energiát.

Mikor elköszöntem, visszanéztem és elcsíptem ahogy a szülők szerelmesen néznek egymásra, köztük a békésen alvó ikrekkel. Ezek a pillanatok már örökre az övék.

Hálás vagyok, hogy beleléphettem ebbe a világba és a dúlatársaimért, akikkel együtt utazunk. ♥️