Szoptatás világhete

Szoptatás világhete van. Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Én nem tudtam sokáig szoptatni a fiam, ami a mai napig szomorúsággal tölt el. Hiszen, ha egy picit is tudtam szoptatni, akkor tudtam volna tovább is. Önkéntes szoptatási segítőként ma már tudom, hogy mi mindenre lett volna szükségem ahhoz, hogy menjen és mennyi mindenre nem.

Együtt érzek azokkal, akik nem tudtak szoptatni és együtt örülök azokkal, akik szoptatnak és sokáig szoptattak. Örülök annak, hogy milyen csodás dolog a női test és az anyatej és a tápláláson kívül mennyi mindenre jó a szoptatás.

A saját élményem által tudok ma ott lenni az édesanyák mellett. Helyesen informálni őket és támaszt nyújtani, hogy kitartsanak. Elmondom amikor éppen fáj, sok vagy nehéz, hogy ez normális és elmúlik. Ha az anya szeretne kitartani, megerősítem benne, hogy milyen fantasztikus, hogy ezt megteszi a babájáért és magáért. Segítek megtalálni a megfelelő testhelyzetet, amitől éppen könnyebb. Odaviszem a vizet vagy az ételt, amikor az elején egy-egy szoptatás nagyon sokáig tart.

Ott vagyok akkor is, amikor nem sikerül, mert olyan sok dolgon múlhat, hogy sikerül-e vagy sem. Együtt elgyászoljuk és örülünk annak, hogy bár nem megy a szoptatás, de a fejés igen vagy nincs több anyatej, de ami volt megkapták és a tápszertől is mosolygósak a babák.

Ünneplem azokat a szervezeteket, szakembereket is, akik rendíthetetlenül hirdetik, hogy az anyatejes táplálás egy csoda és ha megfelelő információt és több támogatást kapnának az anyák, sokkal több nő tudna és szeretne szoptatni. Kevesebb lenne a kétely, a könny, a rémálom, az évekig tartó bűntudat.

Szólok most azokhoz az édesanyákhoz is, akikben még mindig sok a fájdalom vagy a harag. Nem tudom, hogy ezeket az érzéseket meg tudtad-e élni, méltón el tudtad-e gyászolni, ha neked nem sikerült. Meg tudtál-e bocsátani magadnak és másoknak és látod-e, hogy mennyi minden mással pótoltad ezt a babádnak. Ha nem, sosincs késő ehhez segítséget kérned.