Szülésélmény

Ma reggel ünneplőbe öltöztettem a szívem, egy édesanyához és a babájához indultam a megállapodásunk utolsó alkalmára. Készültem gyógynövényekkel és illóolajokkal a regeneráló, ünnepi fürdőhöz. Az olajokat nézegetve és illatozva újra eszébe jutott a szülése. Nem volt lehetőségük használni őket, pedig nagyon készültek rá a férjével. Emiatt nem tudja megengedni magának a kényeztetést.

Ilyenkor megállunk és ezeknek az érzéseknek teret engedünk. Van, hogy nincs még itt a lezárás és elválás ideje. Van, hogy szükség van még a kísérésre, a meghallgatásra, megtartásra, az együttérzésre.

A gyermekágy nem ér véget a hat hét leteltével. A sebek ekkorra begyógyulnak, kezd visszatérni az erő. De az anya ekkor még nagyon érzékeny és lelkileg nyitott. Vár még rá a visszazáródás, az új élethelyzettel való megbirkózás. Jó, ha valaki mellette van, ameddig szüksége van rá.

Bevallom, én is nagyon örülök, hogy nem köszöntünk el. Van, hogy én sem vagyok még kész rá. Nagyon szép utat járunk be ezzel az édesanyával. Az engedélyével, név nélkül még fogok hozni példát a belső folyamatairól, az érzésekről, kérdésekről, amik foglalkoztatják, mert úgy hiszem, hogy nektek is hasznos lehet.